2012. szeptember 1., szombat

Sötétben tapogatózni...

Nem tudom, hova vezet ez az út, csak azt, hogy egyre lassabban tudok felfelé vánszorogni rajta. Túl göröngyös és rohadtul nem látom a végét. Sokan azt mondják, hogy minden jóra fordul. Ők hogy látják? Vagy érzik, amikor én semmit sem?! Nem értem...

Egy apró reménysugár pislákol még talán, ám az is egyre halványodik az "alagút" végén. Nyilván próba elé állít az élet - megszokhattam volna már, mert általában szivatnak odafentről - de most már igazán eldönthetnék, hogy mit is akarnak velem. Vagy "nem vagyok elég sokoldalú", vagy "túlképzett" vagyok, vagy egyáltalán rám sem hederítenek, mert nem vagyok valami más. Bocsi, ez van. Büszke vagyok arra, amit ez alatt a "röpke" 30 év alatt elértem, és tényleg nem csinálnék sok mindent másképp. Esetleg néhány dolgot. Illetve talán az utóbbi és egyben talán legnagyobb baklövést nem követném el: nem adnám a fejem költözésre...

De természetesen "Ha nevű játékos nincs a pályán", úgyhogy akár mindegy is. Ha ezt írták meg, hát ez lesz. Mert hiába harcolok.

Mindennek van oka, és mindenkinek van küldetése. Az enyém mi??? Valaki árulja el....