Úgy érzem, hogy ismét válaszút előtt állok, talán a legnagyobb előtt, amit valaha láttam. Illetve nem is válaszút ez már, hanem "tiszta sor", eldöntöttnek érzem teljesen. A miérteket már nem taglalom, napról napra kerül a kupac tetejére újabb ok. Lassan megszokom.
Ideje lépni. Meg vagy le, vagy mindkettőt.
Tulajdonképp már rég tervben van a határok - fizikai, lelki és ország - átlépése, de úgy érzem, most jött el az idő.
Valamilyen furcsa oknál fogva lélekben lezártam mindent, talán az utolsó érzelmi szálakat is kitaláltam, hogy hogyan vágom el/tartom meg. Nincs hátrafelé. Talán magam is meglepődöm, ahogy ezt leírom, de egy boldogsággal átitatott várakozás van bennem, még akkor is, ha minden bizonytalan. Mert többre vágyom. Kreatívra. Életre. Ami itt nincs.
Úgy képzelem, hogy a következő karácsonyt már nem itt, nem így és nem egyedül várom majd. És most már így is kell történnie. :)
Annyira nagyon könnyű más életébe belebeszélni és rámutatni arra, hogy mit rontasz el az életedben... Annyira okos mindenki és olyan jól tudják, hogy mit kellene tenned és merre kellene menned, hogy sokszor elgondolkodom, hogy ők akkor miért lelki nyomorultak? A százezer önjelölt médium országa vagyunk, nincs mese.
Tulajdonképpen az a helyzet, hogy én már rég eldöntöttem, mit szeretnék, de egyelőre kivárok. Nem, nem vagyok fakír, szó sincs róla, de úgy vagyok vele, hogy ha már a harmadik évemet kezdtem meg itt, akkor még azért megnézem, hogy mi lesz ebből.
De vannak terveim és vannak utak. Mert mindig van út. Ha nem itt, akkor máshol.
Az elmúlt időszakban többször megkérdeztem magamtól, hogy mire is vágyom igazán, és több dologra jutottam.
- Először is szeretnék nyugalomban élni és az "énidőmet" valóban magamra fordítani.
- Szeretnék megbecsülést érezni, ha már egyszer 12 órát dolgozom naponta. Nem kérek én virágot az öltözőmbe, és nem akarok a "hónap dolgozója" lenni, csak annyit, hogy ne természetes legyen az, hogy valaki valamit megcsinál.
- Nem akarok az utolsó porszem lenni tovább. Elegem volt a "szarlapátoló" és az ütköző szerepből.
- Harmóniát szeretnék - kívül és belül is. Szeretnék egy kis házat kerttel, sok-sok virággal.
- Szeretnék annyit keresni, hogy ne legyenek gondjaim, mindenre jusson és ne kelljen hó végén számolgatnom az aprót.
- És legvégül: szeretnék KREATÍV munkát, olyat, aminek látszata is van, ami örömöt okoz nekem és másoknak.
Szerintem nem olyan nagy kérés ez. Csak tudnunk kell, hogy hova lépünk.
