If there is no way, create one...

Annyira nagyon könnyű más életébe belebeszélni és rámutatni arra, hogy mit rontasz el az életedben... Annyira okos mindenki és olyan jól tudják, hogy mit kellene tenned és merre kellene menned, hogy sokszor elgondolkodom, hogy ők akkor miért lelki nyomorultak? A százezer önjelölt médium országa vagyunk, nincs mese.

Tulajdonképpen az a helyzet, hogy én már rég eldöntöttem, mit szeretnék, de egyelőre kivárok. Nem, nem vagyok fakír, szó sincs róla, de úgy vagyok vele, hogy ha már a harmadik évemet kezdtem meg itt, akkor még azért megnézem, hogy mi lesz ebből.

De vannak terveim és vannak utak. Mert mindig van út. Ha nem itt, akkor máshol.

Az elmúlt időszakban többször megkérdeztem magamtól, hogy mire is vágyom igazán, és több dologra jutottam.

- Először is szeretnék nyugalomban élni és az "énidőmet" valóban magamra fordítani.

- Szeretnék megbecsülést érezni, ha már egyszer 12 órát dolgozom naponta. Nem kérek én virágot az öltözőmbe, és nem akarok a "hónap dolgozója" lenni, csak annyit, hogy ne természetes legyen az, hogy valaki valamit megcsinál.

- Nem akarok az utolsó porszem lenni tovább. Elegem volt a "szarlapátoló" és az ütköző szerepből.

- Harmóniát szeretnék - kívül és belül is. Szeretnék egy kis házat kerttel, sok-sok virággal.

- Szeretnék annyit keresni, hogy ne legyenek gondjaim, mindenre jusson és ne kelljen hó végén számolgatnom az aprót.

- És legvégül: szeretnék KREATÍV munkát, olyat, aminek látszata is van, ami örömöt okoz nekem és másoknak.

Szerintem nem olyan nagy kérés ez. Csak tudnunk kell, hogy hova lépünk.