What if...

Úgy érzem, hogy ismét válaszút előtt állok, talán a legnagyobb előtt, amit valaha láttam. Illetve nem is válaszút ez már, hanem "tiszta sor", eldöntöttnek érzem teljesen. A miérteket már nem taglalom, napról napra kerül a kupac tetejére újabb ok. Lassan megszokom.

Ideje lépni. Meg vagy le, vagy mindkettőt.

Tulajdonképp már rég tervben van a határok - fizikai, lelki és ország - átlépése, de úgy érzem, most jött el az idő.

Valamilyen furcsa oknál fogva lélekben lezártam mindent, talán az utolsó érzelmi szálakat is kitaláltam, hogy hogyan vágom el/tartom meg. Nincs hátrafelé. Talán magam is meglepődöm, ahogy ezt leírom, de egy boldogsággal átitatott várakozás van bennem, még akkor is, ha minden bizonytalan. Mert többre vágyom. Kreatívra. Életre. Ami itt nincs. 

Úgy képzelem, hogy a következő karácsonyt már nem itt, nem így és nem egyedül várom majd. És most már így is kell történnie. :)