Egy ideje őrlődöm már néhány dolgon. Olyan gondolataim vannak, amilyenek soha, avagy csak nagyon-nagyon ritkán merültek fel az agyamban. Menni. Messzire. El innen, ahol megfulladok. Elsősorban Budapestről. Nem lenne baj, ha a Bakony felé... De az sem feltétlenül, ha külföldre. Úgy tűnik, lenne is hova. Illetve elég nagy az esélye.
Az önéletrajzom lefordítás alatt. Valami mozgolódik bennem, még a Magyarországra kötő dolgok ellenére is. De persze félek, mint mindentől mostanában. Nem tudom, hogy mikor lettem ilyen beszari. Tényleg nem. Észre sem vettel és megöregedett a lelkem??? Vajon van ilyen?! Néha tényleg azt gondolom, hogy becsavarodtam, aztán jön valaki, és azt mondja, hogy nem; hogy jól látom én, csak a tükör görbe egy kicsit. Lehet.
Na meg ugye azt sem ártana esetleg csak sejteni, hogy mire vágyom igazából. Családra, gyerekre, házra, kutyára? Vagy egy boldog, ámde "papírmentes" kapcsolatra valahol máshol? Középút nincs. Dönteni kellene. De előbb talán várni. Miért ilyen nehéz ez??? Valaki adhatna választ a kérdéseimre végre...